2015. szeptember 22., kedd

HOLLY BLACK - CASSANDRA CLARE : THE COPPER GAUNTLET - A RÉZKESZTYŰ (MAGISZTÉRIUM #2.)

Fülszöveg:
Callum Hunt nyári szünete nem olyan, mint a többi gyereké. Egyetlen pajtása egy káoszsújtott farkas, Harceb. Az édesapja azt gyanítja róla, hogy a gonosz rejtőzik benne. És persze a legtöbb gyerek ősszel nem a Magisztérium varázslatos világába tér vissza.
Call élete nem könnyű… És még nehezebbé válik, miután körülnéz a pincében, és felfedezi, hogy az apja talán végezni akar vele meg Harcebbel.
Call elszökik a Magisztériumba – ott azonban még feszültebb a helyzet. Valaki ellopta az Alkahestet, egy rézkesztyűt, ami képes megfosztani bizonyos mágusokat a mágiájuktól. Ráadásul miközben Call és barátai, Aaron meg Tamara a tettes után kutatnak, nagyon veszélyes ellenfelek figyelmét hívják fel magukra… és még annál is veszélyesebb igazságot tárnak föl.
Miközben a Magisztérium rejtélyei egyre csak szaporodnak és mélyülnek, az óriási sikerű szerzőpáros, Holly Black és Cassandra Clare fantasztikus utazásra invitálják az olvasókat, ahol a tét nemcsak egy fiú sorsa… hanem az egész világé.
*Vigyázat!!! Spoilert tartalmazhat azok számára, akik még nem olvasták a Vaspróbát.*
Amikor megjelent a sorozat első része magyarul, azonnal kaptam az alkalmon, és gyorsan beszeretem, majd még gyorsabban el is olvastam a könyvet. Első olvasásra a szívembe lopta magát mind a történet, mind a szereplők, azóta is izgatottan vártam a megjelenését. Szerencsére a Copper Gauntlet, azaz a Rézkesztyű sem okozott csalódást, hozta az első rész színvonalát.
Szeretném azt mondani, hogy olvasás közben minden percét imádtam, és végig pörögtek az események, de nem. Az első körülbelül 100 oldalt untam. Túlságosan lassan kezdtek el kibontakozni a dolgok. Voltak persze ebben a 100 oldalban is érdekes fordulatok, csavarok, amire egyáltalán nem számítottam, de egy picikét akkor is unalmas volt. Ebben az az érdekes, hogy ettől függetlenül fenntartotta az érdeklődésemet, és fokozatosan váltott át lassúból gyorsba a történet. Egyik pillanatban még azon mérgelődtem, hogy mennyit szenved és nyafog Callum, másik pillanatban meg azt vettem észre, hogy wow, de beindultak az események.
Ahogy korábban említettem, Callum egész sokat nyafogott, és szenvedett. Érezhetően nem tette túl magát a Vas évében történteken, és azon az icike-picike tényen, hogy ő a Halál Ellensége. Ez persze érthető, rengeteg mindent meg kell emésztenie, de néha nekem sok volt. Nem bízott a barátaiban, az apjában, senkiben. Csak volt, és szenvedett. 

Callum apja meglepett. Először azzal, hogy mit tervezgetett ott lent a pincében. Majd pedig azzal, hogy segített Callumnak. Nem hittem volna, hogy ekkora fordulat lesz a végén. Úgy gondoltam, hogy a végsőkig elmegy, és mindenben Joseph mester segítségére lesz, csak azért, hogy "visszakapja" a fiát. 
UK borító. Imádooom <3 
Miután Call elhagyta a szülői házat, betekintést nyerhettem Tamara mindennapi, fényűző életébe, és persze az újdonsült krétor, Aaron szárnypróbálgatásaiba, mint káoszmágus. Aaront kedvelem, de szerintem picit túl komolyan veszi a dolgokat, és ettől néha unalmas karakterré válik. Kíváncsi vagyok, hogy mi vár a barátságukra a jövőben, annak fényében, hogy Call bevallotta magáról az igazat, és még káoszmágussá is vált.
Tamara eddig sem volt a szívem csücske, most pedig még rá is tett egy lapáttal, amikor beköpte Rufus mester előtt Callumot. Elméletileg barátok, a gyakorlatban viszont tesz az egészre. Nem is csodálkozom azon, hogy ezek után Callumnak nehezére esik megbízni a lányban, akit korábban a barátjának hitt. 
A trió időközben kibővül, és Jasper is állandó tagja lesz a csapatnak. Persze ez is csak a véletlen folytán következik be, de vicces volt az egész szituáció. Jasper karakterénél éreztem a Harry Potter hatását. A srác engem Draco Malfoyra emlékeztet, csak egy kicsivel kedvesebb kiadásban. Szókimondó személyiség, aki szarkasztikus beszólásaival a könyv egyik fénypontja, még az unalmas részeket is sikerül feldobnia.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tudunk meg egyre többet és többet Constantine Maddenről is. A közte és Call közt lévő kapcsolat egy kis komorságot ad a könyvnek. Callumnak van miről elgondolkodnia, és ezt meg is teszi. Összeállít a fejében egy listát arról, hogy a Halál Ellensége mit csinálna, és mit nem csinálna egy adott szituációban. Ezek a részek egész viccesre sikeredtek, jókat mosolyogtam Call gondolatain. 
Igaz, hogy lassan bontakozott ki a történet, és ennek következtében lassabban is rázódtam bele az olvasásba, mégis egy akcióval, és csavarokkal teli folytatást kaptunk. Véleményem szerint a Copper Gautlet erősebb, és izgalmasabb, mint az Iron Trial. Vannak benne logikai hibák még mindig nem sikerült feldolgoznom azt a részt, amikor a 13 éves Callum, a rossz lábával 15 órán át vezet, és egy rendőr sem állítja meg őket... , mégis szerethető, élvezhető. Egyedül azt sajnálom, hogy nagyon rövid, és valószínűleg megint egy évet kell várni a folytatásra.
A Könyvmolyképző Kiadó 2016-ban tervezi megjelentetni a regény magyar nyelvű változatát, így – remélhetőleg – az angolul nem tudó rajongóknak sem kell már sokat várniuk a folytatásra. A könyv: A Rézkesztyű címmel kerül majd kiadásra. 
Borító: 5/5*
Még mindig csodálatosnak találom a sorozat borítóit. Alig várom, hogy a polcomon csücsüljön az egész sorozat, biztos nagyon szépen mutatnak majd egymás mellett.
Szereplők: 4/5*
Callumot és Aaront eddig is kedveltem, és imádtam, hogy ennyire kitartanak egymás mellett, viszont Tamarában csalódtam. Jaspert pedig kezdem egészen megkedvelni.
Értékelés: 5/5*
Összességében elmondható a könyvről, hogy habár az első felét kicsit untam, és nehezen indult be, mégis olvastatta magát, és egy igazán izgalmas kötetet kaptunk az írónőktől. Remélem a jövőben is ugyanilyen lelkesedéssel állok majd a sorozat többi részéhez.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

designed by Charming Templates